...

Úgy érzem valamit kurvára elbasztam. Kicsit már kételkedem abban is, hogy én máshogy fogom végezni, de hát még az én sorsom is kifürkészhetetlen. Nem mindig úgy lesz, ahogy én azt eldöntöm... bármi közbejöhet.

Utálom ezt az egészet!
Gyűlölöm az emberiséget, a világot és mindent, ami ehhez köt. Az egyetlen normális emberi lény is kezd eltávolodni tőlem. Ez egyre... borzalmasabb. Ordítani tudnék, de ahogy kinyitom a szám, hang nem jön ki a torkomon. Csak egyszerűen sírni akarok...!


Mindenki ellenem van... nincs senki, aki végre meghallgatna...
Elegem van a kétszínűségből és abból is, hogy akárhányszor eldöntöm magamba, mégsem tudok ugyanígy visszavágni. Nem tudok bunkó lenni! Imádok simulékony, kedves és megértő lenni az emberekkel! Ezt én miért nem kapom vissza?

Pillangók vannak a gyomromba... Talán tényleg jobb lenne, ha nem lennék szerelmes. Soha!

Mindig is szerencsétlen alkat voltam...

new desing.

"Soha ne legyél szerelmes!"
Nővérem ezzel a mondattal fogadott fél tizenkettő környékén kint, az ebédlőben ücsörögve. Előtte a már jól ismert kávés bögréje, amiben az ital félig bele volt száradva; ebből jöttem rá, hogy ő hamarabb fent volt. Önmagában ez a mondat csak elúszna a fülem mellett, hisz nem nagyon érdekel a szerelem és ami utána következik. Egyesek szerint ez jó, mások szerint nem.
Nővérem fájdalmas arckifejezése, a szeme alatt lévő karikák és a sírásra dermedt, szétharapdált ajka rögtön arra következtetett, hogy valamit nagyon elszúrt.
"Tévedtem... Nincs fiú-lány barátság! Megbántani valakit... nem is biztos, hogy a megbántottnak fog fájni a legjobban!"
A következő mondat, ami megütötte a fülem kellőképp felébresztett. Nem értem, nem is akarom megérteni, mégis mit "lépett félre", elvégre nem az én problémám. Viszont azt tudom, milyen jó, ha valakinek kiönti a szívét, lelkét. Természetes volt, hogy meghallgattam...


Fáradt vagyok. Ha nincs rajtam szemüveg és fáradt vagyok, naná, hogy narkósnak nézek ki, de hogy pont a drogokról kell tíz perces előadást csinálnom, kész agyrém. Tájékoztatok mindenkit, hogy igen, belőtt fejem van, ha a tököm ki van mindennel (és nem viselek szemüveget... alváshiány= táskák a szemek alatt) , de sosem tenném magamévá ezt a fajta káros szenvedélyt.
Nem baj... majd ha kipróbálom, tudom, mit kell, hogyan és melyikből mennyit. xD
...
Csak vicc volt.

Egyébként már megiiiin' beteg vagyok... de most kivételesen nem agyilag. :D

Új fejléc! Ez marad egy hónapig kb. Elégedjetek meg vele.

;)

Nem kell nekem ruha...!

Kicsit idegtépő, hogy a nyolcadik nadrág után (ami természetesen nem akart rám jönni) egyszerűen nem ordíthatok egy hatalmas átkot a bolt közepén. Meglehetősen jól esik, hogy eldeformálódott testet adott nekem az ég, és ha oly nagy szerencse adódik, akkor rám csak az ötezer feletti árakkal rendelkező rongyok jók. És ami a legjobb... hogy drága apám nem képes felfogni, hogy ha nem... akkor nem!

Miért széles a csípőm?!?! Oo
Normális kabátot is alig találtunk a nagy mellbőségem miatt... -.-
Isteneeeem, mi a terved velem?


Kész agyrém... ajhré... T^T

Nande...?

Valahogy nincs kedvem egyesével leírni ugyanazt a forgatókönyvet. Elég nyomot hagyott bennem, ne kelljen már betanult szöveg módjára állandó helyet adni a fejemben. Egy kicsit furcsán érzem magam. Most, hogy süt a nap, ezzel szemben ugyanolyan hideg van, kezdem világosabbá látni a dolgokat. Szóval a tél ennyire elnyom...
Vannak helyzetek, amiket nem értek és vannak emberek, akik engem nem értenek meg. Az, hogy a szeretet után mekkora csalódás következik, nem érdekel... csak túléljem! Az előbbi blogomban sokszor megemlítettem, mekkora fájdalom a csalódás, hisz nem egyszer rongyosra ráncigált a sors. Mégis úgy érzem, hogy ez a sötét verem apró fénynyalábot hozott a felszínre... Álmokat dédelgetek, ez nem jó!
Annyira jó lenne, ha végre valaki olyan mély sebet ejtene rajtam, amitől még jobban felnyílik a szemem. Vagy szimplán megveregesse a vállam és annyit mondjon "Meghallgatlak!". Az msn-es társalgás más... nem sírhatom ki szabályosan a monitornak, mégis mi a problémám... és leírtakban zavarosabb lenne ki nyilvánítani a dolgokat, mintha beszélnék róla. A nővérem más, huszonnyolc éves, felnőtt, érett nő; nem értené meg a problémáimat. Ha adódna egy ritka pillanat, hogy megtetszik valaki, akaratlanul is megpróbálna lebeszélni róla... Ez egy kicsit kiakaszt.

Új fejlemény:

× Kicsit gondolkodom azon, hogy megnézzem e a Paranormal kettőt. Tegnap este, sőt az éjjel is olyan történések fordultak elő, hogy majdnem megbolondultam. Ha nem sikítottam úgy, hogy a szemem majdnem kiugrott a helyéről, esküszöm én valójában pasi vagyok...
× Kiyoko letörölt msn-ről. Sok mindent megoldott vele, úgy gondolom. =)
× Sétálgatni akarok a jó időben... (már ha napnak lenne kellő ereje)
× Jó lenne valakivel személyesen is megosztani a dolgokat... viszont nem nyílok meg akárkinek!


Egyelőre ennyi... majd még jelentkezem.

Ja ne!

What the fuck?!

Jelentem: kurva fáradt vagyok, de egy valakiért fent kell maradnom. Beszélni akarok Vele, akarom, hogy erőt adjon nekem... mindig is ezt teszi, még ha Ő ezt nem is tudja. Még csak nem is sejti... Jhajj...

Az előbb beszéltem Vele. Azt írta, kezdi elfelejteni a volt barátnői dolgot... kicsit fellélegeztem, de a lány helyébe képzeltem magam és megmondom őszintén; tüskék vájódtak a tüdőmbe. Nem volt kellemes érzés...
Ráadásul, ha végleg megszakad köztük a kapcsolat, tuti fel akar szabadulni. Én meg ezt megértem; nem akarok türelmetlen, sem bunkó lenni. De jó lenne Vele...

A faszom!

Na jó... A héten kurvára elfáradtam... nagyon... és végig Ő járt a fejemben. A faszomba már... Mi van velem, he?!


A fejlécet Chibim csinálta... csak hogy visszatérhessünk őrült Miyavi fanatizmusomhoz. xD (kényszer ikszdé)

Oké, befejeztem.

Jane!

Oh... no...

Nagyon szaaaar! Komolyan, mintha másnapos lennék... csak nem alkoholtól, hanem betegségtől. Tegnap rám jött a rosszullét az őszinteségi rohammal együtt; ami mindig minden körülmények között (Alekosz rulz) bajba sodor!

Chibi, Te tudod mi a fészkes bánat bajom van... Szóval a többi olvasónak is írok egy kisebb sztorit, csak hogy felvidítsam unalmas hétvégéjüket és röhögjenek egy jót. Kényelmesen hátradőlni, ugyanis whitney. gazdaságos "szerelmi" élete következik...

Sosem voltam szerelmes… na, jó, talán egyszer, de az inkább volt fellángolás és az a tipikus löket, hogy ránézhessek és megnézhessem a fiúkat. Ekkor voltam Tizennégy-tizenöt éves, de sosem voltam olyan hülye vagy épp józan, hogy megszólítsam őket. Az osztályban lévő fiúkat is inkább elkerültem. Mondjuk, a mostani osztályomban jóban vagyok mindenkivel, de már csak azért is, mert kialakult bennem az a józan paraszt vagy épp simán csak paraszt ész, hogy ugyan már, ők is csak emberek, nem földönkívüliek. Viszont mindig tartózkodtam tőlük; azt viszont meg kell említenem, hogy kifejezetten szeretem zavarba hozni az embereket és ez érdekes módon a fiúknál jobban beválik, mint egy lánynál. (Nem kell rosszra gondolni, ismerkedésre céloztam, nem kapcsolatszerzésre!) Az pedig végképp kiszámíthatatlan, mit akarok én, miközben ő beszél és én figyelek rá, azonban olykor lepillantok az ajkaira, majd vissza a szemébe. Talán itt szúrtam el két embernél is, csak az egyik lekapott (fújj!) a másiknak pedig nem engedtem. Nekem fájt volna a legjobban, pláne, hogy utána mi derült ki róla… és a csajáról.
Azt észrevettem, hogy próbálnak és többé-kevésbé sikerül befurakodni a lelki világomba, csak hogy kiismerje a gyengepontomat, ott megfogjon, aztán elhajítson. Bevallom, ezek szerint mazochista vagyok, mert kifejezetten szeretem közel engedni magamhoz az embereket…
A nővéremnek van egy fiú barátja, aki támogatja őt és ha nincs is a közelben (mert a srác miskolci) de érzi, hogy valami nem stimmel. Ez lenne a lelki társ…? Lehet, hogy én is szeretnék egy ilyen embert, de a mai elkúrt világban ez lehetetlen!
Ha az elkúrt világot említettem… voltak páran, akik ezt megemlítették; foggal-körömmel harcoltak az „igazukért”, hogy ők soha nem lennének képesek játszadozni senkivel. Miért érzem tapasztalatnak ezt a hazugságot...? Rendben, fiatal vagyok még, előttem az egész élet;de igen csak jól kezdődik életemnek eme szakasza... Annyira szeretnék már szeretni valakit!

Kifogytam a szentbeszédből… ez csak az én szerény, pitiáner véleményem, ami nem lesz fontos senkinek!
Az, hogy tegnap orbitálisan hatalmas hibát követtem el, annak a levét is én fogom meginni. Bevallani egy srácnak, hogy bejön nekem, holott a haverjával is (szigorú időjelben és ez kurvára nem igaz!!) „”kikezdtem”” … ez maga a szégyen. Akkor még fűszerezzük hozzá azt, hogy ebben a morbid történetben van egy bizonytalan, gazdag, „kissé” flegma barátnő is, aki kapcsolatban van a fiúval… nyár közepe óta. Gondolom én. Mekkora cink, nem igaz…?

Ez az én apró, semmire sem felhasználható, jelentéktelen sztorim mára.

Ja ne!

Hintodendodza nagare, nagare, nagare... ♥

Olyan jót aludtam, hogy az már nem igaz... Egy ilyen fárasztó hét után szerintem megengedhetem magamnak. Na szóval...
Rájöttem, hogy fogalmam sincs a másik nemmel kapcsolatos dolgokkal. Nem tudom, mi az, hogy fiú barátság ( mivel nem is létezik!) és nem tudom, mi az a szerelem. Konkrétan mit kell éreznem. Mert... szerény véleményem szerint a Miyavinál kialakult kissé roppantul idegesítő hullámvölgyeim messze elrepülnek az "igazitól". (Miyavi részben szexuálisan vágyat keltett bennem, de csak részben... )

A helyzet a következő. Az új év rögtön egy veszekedéssel kezdődött, de már én felemeltem a fehér zászlót, hogy én ezt nem csinálom tovább; új év, új kezdet és új lapokkal ugrok neki ennek az évnek. Haleluya!

Az első új évi kép rólam kedvenc szobatársammal történt meg. Nagyon imádom a kis csajt!

Jelentős változáson mentem keresztül; úgy gondolom.
Gyengének érzem magam a fogyókúra miatt, és itthon képes is lennék összeesni, de a csajokkal olyan akrobatikákat művelek le, hogy azt öröm nézni. Szóval a sport megvan... és a sok nevetés is. ;)

Visszatérve a sulira:

a következő héten félévi vizsgák. oh no. és valamiért még inkább AKAROK tanulni. ami részben csoda.
hétfőn asszem összefoglalunk, de tipográfiára csinálnom kell házit különben kapok a fejemre. Ráadásul mocskot is kell csinálnom, mivel egy szót kell kikaparnom valahová - valahonnan. Vagy a falba (de anyám kinyírna) vagy teafűből (türelmes leszek e hozzá?) vagy porcukorból vagy valamiből. És még tervet és vázlatot is kell hozzá csinálni... áh more... T^T

Lédán (igen, most már így hívom) keresztül megismertem Ginit és Delt. Nagyon aranyos lányok! ^^ Már most szeretem őket, pedig aligha ismerem; Ginit viszont nem lehet nem szeretni. Tervezem, hogy összehozok egy találkát - remélhetőleg a koncert napján-. Szóval gatyákat felkötni, Pest, mert jövök. ^o^

nya~ eddig ennyi... addig is legyetek rosszak és szegjétek meg a szabályokat. ;)


Ja ne.