"Soha ne legyél szerelmes!"
Nővérem ezzel a mondattal fogadott fél tizenkettő környékén kint, az ebédlőben ücsörögve. Előtte a már jól ismert kávés bögréje, amiben az ital félig bele volt száradva; ebből jöttem rá, hogy ő hamarabb fent volt. Önmagában ez a mondat csak elúszna a fülem mellett, hisz nem nagyon érdekel a szerelem és ami utána következik. Egyesek szerint ez jó, mások szerint nem.
Nővérem fájdalmas arckifejezése, a szeme alatt lévő karikák és a sírásra dermedt, szétharapdált ajka rögtön arra következtetett, hogy valamit nagyon elszúrt.
"Tévedtem... Nincs fiú-lány barátság! Megbántani valakit... nem is biztos, hogy a megbántottnak fog fájni a legjobban!"
A következő mondat, ami megütötte a fülem kellőképp felébresztett. Nem értem, nem is akarom megérteni, mégis mit "lépett félre", elvégre nem az én problémám. Viszont azt tudom, milyen jó, ha valakinek kiönti a szívét, lelkét. Természetes volt, hogy meghallgattam...
Fáradt vagyok. Ha nincs rajtam szemüveg és fáradt vagyok, naná, hogy narkósnak nézek ki, de hogy pont a drogokról kell tíz perces előadást csinálnom, kész agyrém. Tájékoztatok mindenkit, hogy igen, belőtt fejem van, ha a tököm ki van mindennel (és nem viselek szemüveget... alváshiány= táskák a szemek alatt) , de sosem tenném magamévá ezt a fajta káros szenvedélyt.
Nem baj... majd ha kipróbálom, tudom, mit kell, hogyan és melyikből mennyit. xD
...
Csak vicc volt.
Egyébként már megiiiin' beteg vagyok... de most kivételesen nem agyilag. :D
Új fejléc! Ez marad egy hónapig kb. Elégedjetek meg vele.
;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése