Valahogy nincs kedvem egyesével leírni ugyanazt a forgatókönyvet. Elég nyomot hagyott bennem, ne kelljen már betanult szöveg módjára állandó helyet adni a fejemben. Egy kicsit furcsán érzem magam. Most, hogy süt a nap, ezzel szemben ugyanolyan hideg van, kezdem világosabbá látni a dolgokat. Szóval a tél ennyire elnyom...
Vannak helyzetek, amiket nem értek és vannak emberek, akik engem nem értenek meg. Az, hogy a szeretet után mekkora csalódás következik, nem érdekel... csak túléljem! Az előbbi blogomban sokszor megemlítettem, mekkora fájdalom a csalódás, hisz nem egyszer rongyosra ráncigált a sors. Mégis úgy érzem, hogy ez a sötét verem apró fénynyalábot hozott a felszínre... Álmokat dédelgetek, ez nem jó!
Annyira jó lenne, ha végre valaki olyan mély sebet ejtene rajtam, amitől még jobban felnyílik a szemem. Vagy szimplán megveregesse a vállam és annyit mondjon "Meghallgatlak!". Az msn-es társalgás más... nem sírhatom ki szabályosan a monitornak, mégis mi a problémám... és leírtakban zavarosabb lenne ki nyilvánítani a dolgokat, mintha beszélnék róla. A nővérem más, huszonnyolc éves, felnőtt, érett nő; nem értené meg a problémáimat. Ha adódna egy ritka pillanat, hogy megtetszik valaki, akaratlanul is megpróbálna lebeszélni róla... Ez egy kicsit kiakaszt.
Új fejlemény:
× Kicsit gondolkodom azon, hogy megnézzem e a Paranormal kettőt. Tegnap este, sőt az éjjel is olyan történések fordultak elő, hogy majdnem megbolondultam. Ha nem sikítottam úgy, hogy a szemem majdnem kiugrott a helyéről, esküszöm én valójában pasi vagyok...
× Kiyoko letörölt msn-ről. Sok mindent megoldott vele, úgy gondolom. =)
× Sétálgatni akarok a jó időben... (már ha napnak lenne kellő ereje)
× Jó lenne valakivel személyesen is megosztani a dolgokat... viszont nem nyílok meg akárkinek!
Egyelőre ennyi... majd még jelentkezem.
Ja ne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése