Oh... no...

Nagyon szaaaar! Komolyan, mintha másnapos lennék... csak nem alkoholtól, hanem betegségtől. Tegnap rám jött a rosszullét az őszinteségi rohammal együtt; ami mindig minden körülmények között (Alekosz rulz) bajba sodor!

Chibi, Te tudod mi a fészkes bánat bajom van... Szóval a többi olvasónak is írok egy kisebb sztorit, csak hogy felvidítsam unalmas hétvégéjüket és röhögjenek egy jót. Kényelmesen hátradőlni, ugyanis whitney. gazdaságos "szerelmi" élete következik...

Sosem voltam szerelmes… na, jó, talán egyszer, de az inkább volt fellángolás és az a tipikus löket, hogy ránézhessek és megnézhessem a fiúkat. Ekkor voltam Tizennégy-tizenöt éves, de sosem voltam olyan hülye vagy épp józan, hogy megszólítsam őket. Az osztályban lévő fiúkat is inkább elkerültem. Mondjuk, a mostani osztályomban jóban vagyok mindenkivel, de már csak azért is, mert kialakult bennem az a józan paraszt vagy épp simán csak paraszt ész, hogy ugyan már, ők is csak emberek, nem földönkívüliek. Viszont mindig tartózkodtam tőlük; azt viszont meg kell említenem, hogy kifejezetten szeretem zavarba hozni az embereket és ez érdekes módon a fiúknál jobban beválik, mint egy lánynál. (Nem kell rosszra gondolni, ismerkedésre céloztam, nem kapcsolatszerzésre!) Az pedig végképp kiszámíthatatlan, mit akarok én, miközben ő beszél és én figyelek rá, azonban olykor lepillantok az ajkaira, majd vissza a szemébe. Talán itt szúrtam el két embernél is, csak az egyik lekapott (fújj!) a másiknak pedig nem engedtem. Nekem fájt volna a legjobban, pláne, hogy utána mi derült ki róla… és a csajáról.
Azt észrevettem, hogy próbálnak és többé-kevésbé sikerül befurakodni a lelki világomba, csak hogy kiismerje a gyengepontomat, ott megfogjon, aztán elhajítson. Bevallom, ezek szerint mazochista vagyok, mert kifejezetten szeretem közel engedni magamhoz az embereket…
A nővéremnek van egy fiú barátja, aki támogatja őt és ha nincs is a közelben (mert a srác miskolci) de érzi, hogy valami nem stimmel. Ez lenne a lelki társ…? Lehet, hogy én is szeretnék egy ilyen embert, de a mai elkúrt világban ez lehetetlen!
Ha az elkúrt világot említettem… voltak páran, akik ezt megemlítették; foggal-körömmel harcoltak az „igazukért”, hogy ők soha nem lennének képesek játszadozni senkivel. Miért érzem tapasztalatnak ezt a hazugságot...? Rendben, fiatal vagyok még, előttem az egész élet;de igen csak jól kezdődik életemnek eme szakasza... Annyira szeretnék már szeretni valakit!

Kifogytam a szentbeszédből… ez csak az én szerény, pitiáner véleményem, ami nem lesz fontos senkinek!
Az, hogy tegnap orbitálisan hatalmas hibát követtem el, annak a levét is én fogom meginni. Bevallani egy srácnak, hogy bejön nekem, holott a haverjával is (szigorú időjelben és ez kurvára nem igaz!!) „”kikezdtem”” … ez maga a szégyen. Akkor még fűszerezzük hozzá azt, hogy ebben a morbid történetben van egy bizonytalan, gazdag, „kissé” flegma barátnő is, aki kapcsolatban van a fiúval… nyár közepe óta. Gondolom én. Mekkora cink, nem igaz…?

Ez az én apró, semmire sem felhasználható, jelentéktelen sztorim mára.

Ja ne!