?

Azt se tudom, hol áll a fejem. Vannak gondjaim. Kisebb - nagyobb, de van. Igen, még egy tizenhét évesek is lehetnek problémái, ha nem is olyan súlyosak, mint a szüleimnek. Még a sajátomat sem tudom megoldani, mi lesz később? És mi lesz azokkal, akiknek segíteni akarok? Pedig igen hasonló problémánk van...

Először is kezdem azzal a pitiáner problémával, hogy egy ideje nem mentem el körmöshöz, így az ujjaim végén beszakadt, eltöredezett, besárgult körmök virítanak. Az elszíneződés a körömerősítő okozta. Nem is arról van szó, hogy minden harmadik hétbe mennék, mert ronda a körmöm, egyszerűen csak nem érzem úgy, hogy megérdemlem.

A másik problémám pedig az, hogy mennyire le vagyok maradva. A tinédzserek többsége már mind azzal küszködnek, hogyan éljék túl a szakítást, mitévők legyenek a párjuk problémáival kapcsolatban, egyenlő beosztással törődjenek a barátaival és a barátjával is. Nekem a legnagyobb problémám az, hogyan árnyékoljam meg az emberi borda szerkezetét, ha a fény jobb oldalról torzít a képbe. Nem tudom ez normális e az ilyen korú lányoknál, de ha nem, én mégis büszkén kihúzom magam; elmondhatom magamról, hogy kivétel vagyok... Ennyi örömöm lehet ebben.

Viszont ott a kirekesztség és az, hogy lassan engem is aggaszt, miért nem környékeznek meg a fiúk. Elvileg később fognak észre venni... vagy akkor se... Nem fogok megváltozni valaki kedvéért!

Inkább zárdába kéne vonulnom? :S



Nem, az még odébb van.