Az igazság

Igen, az emberek sokszor féltékenyek és a jó cselekedetek között van egy pár rossz is. Rájöttem, hogy én is más vagyok, mint amilyennek akartam lenni. Amilyenre akartam magam erőszakolni; úgy tűnik nem megy.

Ne haragudj, Chibi, de már tényleg kezd elszakadni a húr, egy bizonyos Kiyoko nevezetű személy miatt. Is.

Kihasználom az embereket, nem is enyhén. Bunkó vagyok, cinikus és ezzel el is érem, hogy ha az emberek megismernek utána olyan gyűlöletet érezzenek irántam, hogy a szeretetnek nevezett nyavalyával kitörölhetem a seggem.
Erre biztos azt mondjátok, hogy nincs igazam, csak mert sajnáltatni akarom saját magam, de nem. Sok minden megváltozott, mióta nem beszéltem Kiyokoval és úgy érzem, egyre rosszabb ez az egész.

Még keményebb fogyókúrára fogtam magam és olyan szinten kezdtem el tanulni, mintha a halál lenne érte a büntetés. Nem is... inkább a halál lenne a nyeremény. És én azért küzdök...

Elég szánalomra méltó egy hasonlat nem igaz? Még jobban el lettem zárva az engem körülvevő valóságtól. Érdekes módon... kezdem unni.

Sosem volt nagy baráti társaságom, nem is voltam népszerű sosem;amolyan tipikus fekete bárány szerep nekem jutott, mert nem volt más balek, akit könnyen át lehetett vágni. Most valahogy fordult a kocka és én vágok át embereket. Akkoriban belegondoltam ez miért jó és ez van most is. Miért is csinálom? Fogalmam sincs... egyszerűen csak hiányzik az, hogy újra genyó lehessek...

Chibi... Kurvára unom, hogy folyton fel kell nyalábolni a földről, mert újra és újra összeesem. Unom már, hogy segítő kézre van szükségem a nap huszonnégy órájában, heteken, hónapokon keresztül. Legnagyobb sajnálatomra pont Ő miatta szakadt meg kis híjján a kapcsolat köztünk. Én ezt nem akarom. Nagyon szeretlek és te vagy a legjobb barátnőm, akit valaha így nevezhettem, szerethettem, mint nővér és tisztelem is. Nagyon! Nem akarok olyanná válni, mint... mint Hina. Kimondom nem érdekel. Semmi sem érdekel...

Csak legyen már vége.

Gyúljon már ki az a kibaszott fény, hagyjon ki a szívem, szoruljon el a légcsövem, de ha kell kötelet akasztok a nyakamra, mert ami itthon, online és a suliban történik... képtelen vagyok soron követni.

Talán véget ért egy barátság, de jön majd egy újabb? Vagy ez sem volt barátság...? Én már nem tudok semmit...

Az emberek engem is kihasználnak...!