Még hozzá olyanok, amit már nem bírok elviselni. Hajnali három óra negyven perc, péntek, 2010 szilveszter napja... lesz.
Sok minden történt ebben az évben: tizenhat éves lettem, új emberekkel ismerkedtem meg, találkozhattam Hinával és Chibivel is. Ha jobban belegondolok, sok élményem volt - többek közt halálosan unalmasak is.... próbálok visszaemlékezni, mit érdemes az emlékezetembe vésni, de egyszerűen... nem látok semmit. Nem látom a múltat, amiben boldog (is) voltam, meg nem is. Nem látom azt a múltat, amiben oly sok baromságot követtem el... nem látom az életemet. Csak érzek. Érzem, hogy jó volt, nagyon is, és épp oly hihetetlen, hogy ugrottunk egy újabb évet.
A gitárvirtuóz iránti fájdalmam növekedett; olyannyira, hogy Chibi agyára is mentem vele, nem is egyszer (szerintem). Már ő maga is azt mondja, hogy szívesen segítene, de az a bökkenő, hogy nem tud. És ami a legmeglepőbb; én sem magamon.
Milyen jó lenne eltűnni, alapos csonkításokon átesni és úgy visszatérni ebbe a visszataszító világba, hogy senki iránt nem érzek mélyebb kötődést!
Ez egy kívánság lenne...? Remélem, hogy 2011 alatt... ami nem kevés napból áll, jelentős változásokon megyek keresztül... lelkileg.
Mazoista lennék; szeretem, ha kínozzák a lelkiismeretem, hogy aztán az ismeretlen halálról ábrándozzak? Ezt tenném... legszívesebben ezt szeretném?
Hiszem... próbálok hinni, hogy van mellettem valaki, aki szeret - tiszta szívéből - és megvéd. Hiszem, hogy az angyal, akit Isten küldött mellém, hisz bennem és a képességeimben; hiszi és tudja, hogy képes vagyok elengedni azt a személyt... akivel oly sokszor bűnözök legmerészebb, legtitkosabb vágyaimban, álmaimban. Hogy ezt a... "betegséget" végre magam után hagyjam... és a való életbe taszítsam magam; ábrándok, tévhitek és álmok helyett!
Az újévet magabiztosan akarom kezdeni, hogy előre tudjam... képes vagyok-e szembenézni azzal az emberrel, akiért én szenvedek. Azzal az emberrel, akit úgy szeretek... akivel álmaimban együtt vonaglunk a kéj hullámai közt. Aki érezteti velem, hogy hazudva szeret. Lesz-e bátorságom... ránézni és azt mondani: "Sosem szerettem!" ?
Milyen jó lenne eltűnni, alapos csonkításokon átesni és úgy visszatérni ebbe a visszataszító világba, hogy senki iránt nem érzek mélyebb kötődést!
Ez egy kívánság lenne...? Remélem, hogy 2011 alatt... ami nem kevés napból áll, jelentős változásokon megyek keresztül... lelkileg.
Mazoista lennék; szeretem, ha kínozzák a lelkiismeretem, hogy aztán az ismeretlen halálról ábrándozzak? Ezt tenném... legszívesebben ezt szeretném?
Hiszem... próbálok hinni, hogy van mellettem valaki, aki szeret - tiszta szívéből - és megvéd. Hiszem, hogy az angyal, akit Isten küldött mellém, hisz bennem és a képességeimben; hiszi és tudja, hogy képes vagyok elengedni azt a személyt... akivel oly sokszor bűnözök legmerészebb, legtitkosabb vágyaimban, álmaimban. Hogy ezt a... "betegséget" végre magam után hagyjam... és a való életbe taszítsam magam; ábrándok, tévhitek és álmok helyett!
Az újévet magabiztosan akarom kezdeni, hogy előre tudjam... képes vagyok-e szembenézni azzal az emberrel, akiért én szenvedek. Azzal az emberrel, akit úgy szeretek... akivel álmaimban együtt vonaglunk a kéj hullámai közt. Aki érezteti velem, hogy hazudva szeret. Lesz-e bátorságom... ránézni és azt mondani: "Sosem szerettem!" ?