...

Úgy érzem valamit kurvára elbasztam. Kicsit már kételkedem abban is, hogy én máshogy fogom végezni, de hát még az én sorsom is kifürkészhetetlen. Nem mindig úgy lesz, ahogy én azt eldöntöm... bármi közbejöhet.

Utálom ezt az egészet!
Gyűlölöm az emberiséget, a világot és mindent, ami ehhez köt. Az egyetlen normális emberi lény is kezd eltávolodni tőlem. Ez egyre... borzalmasabb. Ordítani tudnék, de ahogy kinyitom a szám, hang nem jön ki a torkomon. Csak egyszerűen sírni akarok...!


Mindenki ellenem van... nincs senki, aki végre meghallgatna...
Elegem van a kétszínűségből és abból is, hogy akárhányszor eldöntöm magamba, mégsem tudok ugyanígy visszavágni. Nem tudok bunkó lenni! Imádok simulékony, kedves és megértő lenni az emberekkel! Ezt én miért nem kapom vissza?

Pillangók vannak a gyomromba... Talán tényleg jobb lenne, ha nem lennék szerelmes. Soha!

Mindig is szerencsétlen alkat voltam...

new desing.

"Soha ne legyél szerelmes!"
Nővérem ezzel a mondattal fogadott fél tizenkettő környékén kint, az ebédlőben ücsörögve. Előtte a már jól ismert kávés bögréje, amiben az ital félig bele volt száradva; ebből jöttem rá, hogy ő hamarabb fent volt. Önmagában ez a mondat csak elúszna a fülem mellett, hisz nem nagyon érdekel a szerelem és ami utána következik. Egyesek szerint ez jó, mások szerint nem.
Nővérem fájdalmas arckifejezése, a szeme alatt lévő karikák és a sírásra dermedt, szétharapdált ajka rögtön arra következtetett, hogy valamit nagyon elszúrt.
"Tévedtem... Nincs fiú-lány barátság! Megbántani valakit... nem is biztos, hogy a megbántottnak fog fájni a legjobban!"
A következő mondat, ami megütötte a fülem kellőképp felébresztett. Nem értem, nem is akarom megérteni, mégis mit "lépett félre", elvégre nem az én problémám. Viszont azt tudom, milyen jó, ha valakinek kiönti a szívét, lelkét. Természetes volt, hogy meghallgattam...


Fáradt vagyok. Ha nincs rajtam szemüveg és fáradt vagyok, naná, hogy narkósnak nézek ki, de hogy pont a drogokról kell tíz perces előadást csinálnom, kész agyrém. Tájékoztatok mindenkit, hogy igen, belőtt fejem van, ha a tököm ki van mindennel (és nem viselek szemüveget... alváshiány= táskák a szemek alatt) , de sosem tenném magamévá ezt a fajta káros szenvedélyt.
Nem baj... majd ha kipróbálom, tudom, mit kell, hogyan és melyikből mennyit. xD
...
Csak vicc volt.

Egyébként már megiiiin' beteg vagyok... de most kivételesen nem agyilag. :D

Új fejléc! Ez marad egy hónapig kb. Elégedjetek meg vele.

;)